2011 szeptember 26. | Szerző: paradicsom1968 |

 

Háromszögek

 

A búcsú (1)

 

Még csütörtökön beszélgettünk a jövőről hosszabban. Elmondta, mit gondol, hogy jó velem lenni, hogy a kapcsolatot innen folytatjuk, hogy még jobban megismerhessük egymást.

 Ez egy lépcsőfok volt, amit meg kellett lépnünk. Az üzenetek, a levelek és beszélgetéseink után ez kellett, hogy következzen. Még azonban nem tudja beleélni magát, mert egy estleges csalódás nagyon megviselné.

Hallgattam és eleredtek a könnyeim, magam sem tudom, így több hét távlatából sem, hogy miért.  Bár a szavak csupa pozitív jelentéssel bírtak, a mögöttes tartalmat, az érzelmeket ezúttal nem éreztem. De ezt is már csak most gondolom így. Nem tudom mi történt akkor. A mai napig sem. Hiszen minden érintése és viselkedése a szeretetről szólt.

Eljött a szombat reggel. Korán keltem, összepakoltam. Kedvesem az ágyban.. nélkülem.. néztem és a szívembe zártam a képet.

 Még reggel, ott a faluban rendeztek egy vásárt, csupa használt holmit árultak, bútorokat, lámpákat, ruhákat, képeket, könyveket.. mindent.

Kimentünk, mert Lajos mindenképp szerette volna megnézni, ülőgarnitúrát keresett. Sajnos egy lámpával tértünk csak haza, nem volt semmi értékelhető.

De ott is a tömegben a falu és a szomszédok előtt fogta a kezem végig, ölelt, és talán szeretett.

 

Folytatom

 

Viszlát holnap