2011 szeptember 13. | Szerző: paradicsom1968 |

 

Háromszögek

 

I.

 

A kezdetek

 

Hogy miért és hogyan kerültem egy társkereső oldalra.. hosszabb lélegzetű történet. Lényeg, hogy ott voltam, kiállított díszpintyként, vagy csak mint egyszerű halandó, ki két kézzel kapna a remény sugarai után. Volt néhány megcsillanó homokszem a sivatagban, pici izgalom, néhány randevú, és olykor keserű íz a számban, de semmi komolyabb.

Amikor nyár elején kaptam egy levelet, nem sejtettem, mibe mászom bele. De ugye senki sem tudja- tudhatja előre, hogy mi lesz egy kézfogásból, vagy egy levélváltásból.

Szóval Ő írt, hívjuk Lajosnak.

Bemutatkozott, udvariasan fogalmazott, kicsi döccenőkkel, de mire a levél végére értem megkaptam a választ, miért. Külföldön él tizenéve..

Megnéztem a pasit még egyszer- na jó többször is. Határozottan szimpatikus volt. Jóképű. Meleg barna szemek, őszülő- világosbarna rövid hátrafésült haj, picit méretesebb egyenes orr, szépen ívelt, széles száj és amit imádok, a szeme sarkából felfelé futó nevetőráncok.

Levelezni kezdtünk. Újabb fotók, fontosabb paraméterek, munka és család, lakhely és így tovább.. az első lépcsőfok. Túlléptük mindketten.

Eltelt egy hét, és minden reggel izgatottan néztem, vártam a levelet. Mosolyogtam. Talán még álmomban is.

Egyik este, egy kellemetlen telefonbeszélgetést követően, kicsit zaklatottan, könnyes szemmel ücsörögtem, és akkor ismét megszólalt a telefon. Összerezzentem, az előző hívás miatt, de hihetetlen, Lajos nevét írta ki a készülék.

Nem tudom visszaidézni, mit is mondtam. Inkább csak suttogtam a meglepettségtől. A hangja rendkívül kellemes volt, olyan megnyugtató a hanglejtése és nagyon örültem neki.

A legjobbkor és egyben a legrosszabbkor hívott fel.

 

Folytatom..

 

Viszlát holnap