2011 szeptember 14. | Szerző: paradicsom1968 |

 

Háromszögek

 

I.

 

A kezdetek (2)

 

Szóval beszélgettünk. Egyből rájött, hogy nem vagyok rendben és próbált vigasztalni. Azt mondta, valamiért úgy érezte, most kell telefonálnia, meg azt is, hogy nem bírta tovább, muszáj volt hallania a hangom.

Én meg, mint a kisgyerek, aki épp most esett el és bőg, de közben már valami más vonja el a figyelmét az égő sebhelyről, könnyes volt a szemem, de fülig ért a szám.

 

A következő lépcsőfok a video beszélgetés volt. Még sose csináltam, ezért aztán rettegtem.

Hogy Ő se csalódjon és én se kerüljek kellemetlen helyzetbe. Az előadás előtt főpróbát szokás tartani, hát felhívtam az egyik barátnőmet, aki kihasználva izgatottságomat, persze jópofaságból- elkezdte magyarázni, Te figyelj csak a jobb profilod előnyösebb, egy kicsit emeld föl a fejed, mosolyogj.. Persze én bevettem.. aztán jót nevettünk.

Végül is a premier kiválóan sikerült. A gép monitorjáról egy kedves, élénk tekintetű mosolygós, helyes pasi nézett rám, amint megláttam, le se vettem a szemem róla és én is csak vigyorogtam..

Valahogy minden természetesen jött, nem volt kínos csend, és tele voltunk kérdésekkel, megbeszélendő témákkal. Sokat nevettünk.

Ettől kezdve minden nap beszéltünk, órák hosszán át.

Végre volt aki „várt otthon”, aki megkérdezte, milyen volt a napod, akinek bármit elmesélhettem, mert tényleg érdekelte. És akitől én is megkérdezhettem ugyanezt.

 

Persze amennyire a kamera engedte, körbevezetett a házon, megnézhettem a kertet, a naplementét, és én is megmutattam, amit csak lehetett. Már egy hónap is eltelt, mire arra eszméltem, a jóvágású fickó a netről beköltözött az életembe.

 

Folytatom..

 

Viszlát holnap