2011 szeptember 18. | Szerző: paradicsom1968 |

 Háromszögek

Jelek (1) 

Tökéletes harmónia és csupa mosoly napok.. így nehéz bármi apróságnak is jelentőséget tulajdonítani. Itthonról visszagondolva azonban átértékelhettem a dolgokat.

        Az első furcsaság az volt, amikor kirándulni voltunk. Megnéztük a várost, ami különleges egyveleg. Nem mondanám szépnek. Felmentünk egy kilátóhoz, ahonnan belátni az egész környéket. A magasból letekintve a fények és a felhők káprázatos játékában árván nyújtogatták nyakukat a kikötői daruk.

 Délibábot láttam, mert olyan érzésem volt, mintha Amerikában lennék és olajkutak végtelen mezőjében gyönyörködnék, egy percig a Dallasban éreztem magam. Aztán amit a messzeségből figyelhettünk, megnéztük közelről és igaz, hogy a távolság széppé tesz. A daruk közelebbről kiábrándítóak voltak, az épületek kissé szocreál stílusra emlékeztettek, a város egy rendezetlen és ötletszerű épületegyüttes melyet csak a kikötőben horgonyzó csodaszép vitorlások látványa tör meg. A faárbocok és vitorlák között járkálva kerestem-kerestem a szépséget. És ez is igaz, az a részletekben rejlik. Lassan-lassan fedeztem fel egy-két régi házat, ablakot, vagy kaput, mely megtörte az unalmas házak utcák terek halmazát, és képes lettem nem csak nézni, de látni is.

Ahogy autóztunk, egyik pontról a másikra, Lajos megmutatta, melyik házban lakott, hányadik emeleten és hova nézett az ablak, hány szoba volt stb. Elképesztő részleteket mondott annyi év távlatából. 

Egy nő miatt ment ki, akire itthon hosszú évekig várt. Várta, hogy szabad legyen a lány. És amikor bekövetkezett, eldöntötte, hogy meg kell próbálnia. Ha nem teszi meg, élete végéig azzal okolta volna magát, hogy meg sem próbálta. Így kiköltözött, felhagyva itthon mindent, munkát, lakást, gyerekeket..

           Folytatom

           Viszlát holnap