2011 szeptember 27. | Szerző: paradicsom1968
Háromszögek
A búcsú (2)
Eljött a pillanat, elindultunk a reptérre és az úton Lajos végig fogta a kezem. A gyomrom görcsben volt, nem beszélgettünk. Csak néztem az arcát, mintha sosem akarnám elfelejteni vonásait. A reptéren sorban álltunk, sokáig, kézen fogva, némán. De a sor is elfogy egyszer és menni kell.
Viszonylag gyorsan elköszönt nem is tudtam mire vélni pontosan mi történik, de amíg látott, láthatott, állt ott és integetett mosolyogva.
Hazaérve bekapcsoltam a gépet, jeleztem, hogy hazaértem. Válaszolt és írta, hogy nagyon rosszul érzi magát, fáj a gyomra, nem tud enni, szorít a mellkasa. Még szerencse, hogy Pistiék ott maradtak, ha vele bármi történik nincs egyedül.
Másnap azt mondta, hogy kis idő kell, míg összeszedi magát, annyira rosszul van, hogy nem akarja, hogy így lássam.
Majd pénteken jelentkezett legközelebb.
Hosszabb üzenetben tudatta velem, hogy egy hét alatt arra jutott, nem képes új kapcsolatra, rátört a múlt és szenved az elmúlt szerelem miatt. És nem akart megbántani, azt hitte, túl van már rajta, de mégsem.
Nem nagyon tudtam megszólalni, olvasva sorait
Visszataszított abba a mélységbe, amibe februárban voltam.
Azóta még egyszer jelentkezett. Kiderült, hogy kórházban is volt, mert nem evett és nem ivott..
Én meg azóta ülök és gondolkodom és sírok…
Talán túlságosan is akartam, hogy sikerüljön.
Ebben a helyzetben az ember talán túlontúl próbálja, de így nem lehet.
Csak ülök és gondolkodom és sírok.
” Mindenemet eldobnám,
Nevem megváltoztatnám,
Megtagadnám, aki voltam,
Hogy megtaláljam nyugalmam”
Folytatom
Viszlát holnap
2011 szeptember 26. | Szerző: paradicsom1968
Háromszögek
A búcsú (1)
Még csütörtökön beszélgettünk a jövőről hosszabban. Elmondta, mit gondol, hogy jó velem lenni, hogy a kapcsolatot innen folytatjuk, hogy még jobban megismerhessük egymást.
Ez egy lépcsőfok volt, amit meg kellett lépnünk. Az üzenetek, a levelek és beszélgetéseink után ez kellett, hogy következzen. Még azonban nem tudja beleélni magát, mert egy estleges csalódás nagyon megviselné.
Hallgattam és eleredtek a könnyeim, magam sem tudom, így több hét távlatából sem, hogy miért. Bár a szavak csupa pozitív jelentéssel bírtak, a mögöttes tartalmat, az érzelmeket ezúttal nem éreztem. De ezt is már csak most gondolom így. Nem tudom mi történt akkor. A mai napig sem. Hiszen minden érintése és viselkedése a szeretetről szólt.
Eljött a szombat reggel. Korán keltem, összepakoltam. Kedvesem az ágyban.. nélkülem.. néztem és a szívembe zártam a képet.
Még reggel, ott a faluban rendeztek egy vásárt, csupa használt holmit árultak, bútorokat, lámpákat, ruhákat, képeket, könyveket.. mindent.
Kimentünk, mert Lajos mindenképp szerette volna megnézni, ülőgarnitúrát keresett. Sajnos egy lámpával tértünk csak haza, nem volt semmi értékelhető.
De ott is a tömegben a falu és a szomszédok előtt fogta a kezem végig, ölelt, és talán szeretett.
Folytatom
Viszlát holnap
2011 szeptember 25. | Szerző: paradicsom1968
Háromszögek
A péntek este (2)
A főzés közepesen sikerült, mert a külföldi paradicsom nem magyar paradicsom J.. de elfogadható lett.
Mikor már majdnem kész lett a lecsó, Lajos felhívta Pistiéket, mikor érkeznek. A héten többször is beszélt velük, még péntek reggel is. Most azonban Pisti hebegve-habogva válaszolgatott, és kiderült, a párocska éppen Lajos hónapokkal ezelőtt elköltözött, volt párjánál van, Anikónál.
Tekintete a hír hallatán még egy árnyalattal sötétebb lett. Tudtam és éreztem, hogy rosszul esik neki, mintha hátba szúrták volna. Közben Antonio megérkezett. Barátnője csak később jött, mert délutános műszakban dolgozott.
Beszéltünk pár szót Antonioval, míg Lajos telefonált. Kiderült, mennyire szereti és tiszteli Őt, a srácból sütött az őszinteség és a kedvesség.
Így hát négyen ültünk le enni, Lajos fia is hazaért közben, persze előtte iszogattunk is egy keveset.
Már épp befejeztük, amikor autó érkezett, Pistiék. A kialakult békés együttlét megszakadt. Nem tudtam rájuk nézni előítélet nélkül és nem tudtam kedvesen mosolyogni meg jópofát vágni. Az este folyamán azért kedves magyar testvéreimtől kaptam pár bunkó beszólást, de igyekeztem nem tulajdonítani ennek jelentőséget, betudtam az alkoholnak.
Valahogy csordogált az este mégis. Lassan-lassan mindenki feloldódott, csak bennem kezdtek gyűlni a rossz érzések.
Holnap haza kell mennem.
Folytatom
Viszlát holnap
2011 szeptember 23. | Szerző: paradicsom1968
Háromszögek
A péntek este (1)
Még itthon voltam,amikor egy beszélgetésünk alkalmával ajánlottam Lajosnak, ha van kedve, hívja el barátait születésnapot ünnepelni, szívesen segítek a készülődésben akár főzök is.. lecsóra vágyott nagyon, hát mondtam, abban jó vagyok..
Így lett, péntek estére vártuk a vendégeket. Két pár volt meghívva. Antonio, akit fiaként szeret, a barátnőjével és egy magyar pár Pisti és Enikő.
Az egész nap nagyon békésen csordogált. Listát írtunk, mit kell beszerezni, vásároltunk délelőtt, több üzletbe is elmentünk. Tortát is vettünk. még a pénztárhoz álltunk sorba, amikor észrevettem egy tűzijátékot, gyorsan elvettem. A fizetéskor egy trükkel kicseleztem Lajost, és kifizettem a tortát meg a tűzijátékot. Hát hogy néz az ki, hogy egy szülinapos magának szerzi be a meglepetést? Nem nagyon akarta engedni, mindenképpen oda akarta adni a pénzt, de meggyőztem. Megöleltem és a szemébe nézve mondtam, hadd legyek boldog..
Átkarolt, szorosan, megcsókolt, és már futottunk is vissza az autóhoz, a szakadó eső elől menekülve.
Ez volt az utolsó, vele töltött napom.
Folytatom
Viszlát holnap
2011 szeptember 22. | Szerző: paradicsom1968
Háromszögek
A születésnap (2)
Bementünk a városba, császkáltunk és az éppen zajló fesztivál kunsztjait is megnéztük, kirakodóvásárt a nemzetek konyháival és egy Jackson imitátort, aki az utcán táncolt, estefelé egy zenés-táncos egyveleget.
Ez egy sátor volt a kikötőben, ahol tánczene szólt, több együttes lépett fel, és a nézők a program előtt egy táncoktatáson vehettek részt. Egy táncklub tagjai, piros ingbe öltözve, hátukon a „Felkérhetem?” felirattal invitálták táncolni a közönséget. Egy órácskát foglalkoztak a nézőkkel, aztán indult a buli..
Mi meg hazafelé vettük az irányt, gyönyörködve a lemenő nap fényeiben. Az erdők között, sok tó, patak bújik meg kisebbek-nagyobbak és elképesztően szép látványt nyújtanak, csillognak a szikrázó napsugaraktól és a piros minden árnyalatában játszanak ilyenkor. csak bámultam és töltekeztem. Mintha éreztem volna, nem látom többé.
Másnap délelőtt Lajos beszélt az asztrológusával telefonon, aki elkészítette horoszkópját a következő évre. Természetesen nem hallottam a beszélgetést. Csak kissé izgultam, hogy jó híreket kapjon, mert bár azt mondta, hogy 100%-ban nem hisz ebben, mégis fontos számára mit lát a jövendőmondó. Ki is mentem a házból, üldögéltem a kerti asztalnál és fújtam a füstöt, igyekeztem nem gondolni semmire, csak néztem a tájat, a szomszéd házat, a lovakat és a felhőket.
Később megkérdeztem, mit mondott az asztrológus, de elfordította tekintetét, és annyit közölt, hogy rosszakat, nagyon rosszat, ez az év szörnyű lesz minden tekintetben, munkában és magánéletben is.
Nem faggattam és nem beszéltünk róla többet. Mintha mi sem történt volna… Csak a tekintete lett egy fokkal sötétebb, amikor az árnyékban állsz és a tűző napról odanézve nem látják a szemed.
Lehet, hogy itt, ekkor veszítettem el.
Folytatom
Viszlát holnap
2011 szeptember 21. | Szerző: paradicsom1968
Háromszögek
A születésnap (1)
Amikor a társkereső oldalon Lajos küldött egy virtuális virágcsokrot és ennek kapcsán megnéztem adatlapját, megborzongtam. A születési dátum miatt. A mi számomra oly fontos múltbéli dátummal egyezett.
Nem is tudom mit éreztem. Jelent valamit. De nem voltam biztos abban, hogy jót, vagy rosszat. Később, már a beszélgetéseink kapcsán kiderült, a fia a névnapomon született. Azt tudtam csak, hogy találkoznunk kell. Nem lehet véletlen. Talán az égiek így jeleznek.
És úgy időzítettem az utazást, hogy a születésnapját együtt ünnepelhessük. Egy kerek évforduló. Volt már három ilyen születésnap, amit segítettem szervezni, vagy meglepetést készíteni. Mintha ez a szám is az enyém lenne. Így hát készülődtem.
Nem gondoltam nagyobb ajándékra, csak apróságokra. Így vásároltam egy kötényt, a grillezés királya felirattal, mert kiderült, hogy szeret sütögetni, főzőcskézni. Választottam egy horoszkópos pergament, a jegy főbb jellemzőit foglalták össze szépírással és 2 db kívánságlámpást. Egyik zöld, a másik fehér színű. Az internet és a kolléganők segítségével egy „Boldog születésnapot!” feliratot (persze nem magyarul) rajzoltunk rá. Szép lett.
Lajos azt mondta, ha boldogulni akarsz külföldön, ha szeretnéd, hogy elismerjenek, elfogadjanak, nemcsak szakmai tudásra és nyelvismeretre van szükséged, de idomulni is kell, hogy beilleszkedj az idegen kultúrába, alkalmazkodnod kell a szokásaikhoz, a mindennapokhoz és az ünnepekhez is.
Eljött a szerda, a születésnap. Reggel az ágyban. Fél nyolc körül ébredtünk. Ahogy feleszméltem, mint minden reggel, amit vele töltöttem, meglepődtem, hogy ölel egy férfi és milyen jólesik, hogy így ébredhetek hozzábújva. Belesuttogtam a fülébe, Isten éltessen, nagyon boldog születésnapot! Öleltük és csókoltuk egymást, Lassan finoman és hosszasan.
Aztán beindult a nap, főztem kávét a szülinaposnak és alig vártam, vártam a pillanatot, hogy átadhassam az ajándékokat. Eljött… És nagyon örült. A lámpásokat nem ismerte, meg kellett mutatnom, hogy miként is működik. Az internet most is segített, és akkor ámult el igazán. Nem akarom elengedni, mondta. Ez olyan szép, hogy itthon kikötöm és nézegetem. Édes volt..
Folytatom
Viszlát holnap
2011 szeptember 20. | Szerző: paradicsom1968
Háromszögek
Jelek (2)
Végül a Lajossal töltött egy hét alatt nem derült ki számomra, hogy megérte-e mindent feladni és az óperencián túlra követni Tímeát. Valószínű nem volt más választása. Mint amikor hajt valami, csak mész-mész- ha nem is tudod hova
Elmondása szerint a kapcsolat néhány év szenvedés után véget ért. Ez alatt többször szakítottak, volt olyan is, hogy a nő kitette a lakásból őket egy este. Lajos ott állt a gyerekkel, aki közben kiköltözött az apjához, nem volt pénzük, nem volt hova menni..
És mégis, mégis újból és újból kezdték előről, vagy folytatták a harcot, nem fogadva el azt, hogy nem megy együtt. Voltak párterápián, meg valamiféle jósnál, aki szerint előző életeikben is mindig volt valami közük egymáshoz, de sosem lett jó vége, csak fájdalom és szenvedés, amit átéltek. És még ezután is egyszer újrakezdték.
Persze a Tímeával együtt töltött időről mindezeket nem egyszerre tudtam meg, mindig mindig egy apró részlettel egészítette ki a sztorit, hol itt, hol ott jutott eszébe valami apróság, emlék, ami az egy héthez viszonyítva eltörpült, nem bírt számomra nagy jelentőséggel, csak már hazatérve, újból és újból átgondolva éreztem azt, hogy ez nem normális.
Ott csak egy fátyolfelhőnek tűnt, ami néha eltakarta a napsütést.
Folytatom
Viszlát holnap
2011 szeptember 18. | Szerző: paradicsom1968
Háromszögek
Jelek (1)
Tökéletes harmónia és csupa mosoly napok.. így nehéz bármi apróságnak is jelentőséget tulajdonítani. Itthonról visszagondolva azonban átértékelhettem a dolgokat.
Az első furcsaság az volt, amikor kirándulni voltunk. Megnéztük a várost, ami különleges egyveleg. Nem mondanám szépnek. Felmentünk egy kilátóhoz, ahonnan belátni az egész környéket. A magasból letekintve a fények és a felhők káprázatos játékában árván nyújtogatták nyakukat a kikötői daruk.
Délibábot láttam, mert olyan érzésem volt, mintha Amerikában lennék és olajkutak végtelen mezőjében gyönyörködnék, egy percig a Dallasban éreztem magam. Aztán amit a messzeségből figyelhettünk, megnéztük közelről és igaz, hogy a távolság széppé tesz. A daruk közelebbről kiábrándítóak voltak, az épületek kissé szocreál stílusra emlékeztettek, a város egy rendezetlen és ötletszerű épületegyüttes melyet csak a kikötőben horgonyzó csodaszép vitorlások látványa tör meg. A faárbocok és vitorlák között járkálva kerestem-kerestem a szépséget. És ez is igaz, az a részletekben rejlik. Lassan-lassan fedeztem fel egy-két régi házat, ablakot, vagy kaput, mely megtörte az unalmas házak utcák terek halmazát, és képes lettem nem csak nézni, de látni is.
Ahogy autóztunk, egyik pontról a másikra, Lajos megmutatta, melyik házban lakott, hányadik emeleten és hova nézett az ablak, hány szoba volt stb. Elképesztő részleteket mondott annyi év távlatából.
Egy nő miatt ment ki, akire itthon hosszú évekig várt. Várta, hogy szabad legyen a lány. És amikor bekövetkezett, eldöntötte, hogy meg kell próbálnia. Ha nem teszi meg, élete végéig azzal okolta volna magát, hogy meg sem próbálta. Így kiköltözött, felhagyva itthon mindent, munkát, lakást, gyerekeket..
Folytatom
Viszlát holnap
2011 szeptember 17. | Szerző: paradicsom1968
Háromszögek
Utazás a fellegekben
A fellegek.. konkrétan is, mert végre megint felülhettem a repülőre és bámulhattam ki a fejemből és közben a szívem kalapált, hol lassabban, hol meg mintha ki akarna esni. Közben értelmes és udvarias csevegést folytattam Lajos fiával, akivel egy repülőn utaztunk. Ő haza a nyaralásból, én meg az ismeretlen- ismerős pasi felé.
A reptéren véget nem érő várakozás a bőröndökre, katasztrofális állapotok, mintha nem is Európában lennék. Aztán végre kinyílt az ajtó és azonnal észtevettem, ott állt nyújtogatta a nyakát és szorongatta a rózsacsokrot a háta mögött.
Innentől újból a fellegekben éreztem magam. Élőben még helyesebb volt, nem látszott rajta idegesség és mosolygott végig, meg beszélt, mutogatta a várost.
Kb. egy órás autóút után elérkeztünk lakhelyéhez, egy kisebb faluszerű település.
A ház nagyon tetszett, ízléses és jó nagy, a táj, a környezet idilli, lovak a szomszédban, körben erdők, csupa zöld minden, béke és nyugalom. A felhők homorúak, hihetetlen közelségben, mintha csak egy karnyújtással elérhetnénk őket.
Rövid nézelődés a házban, majd ebéd következett, amit Lajos főzött, és isteni volt.
Aztán a fia bevonult a szobájába és ki se jött estig.. Mi pedig végre egymással is foglalkozhattunk. A kézfogása olyan, mintha mindig fogta volna a kezem, a közelsége, az ölelése, soha szűnni nem akaró, lágy és óvatos, de egyben erős is.. szóval még feljebb a fellegekben..
Minden tökéletes volt. Este bámultam a naplementét, a csodás fények is mintha csak nekem tündököltek volna.
Éjszaka alig aludtam valamit, Lajos végig ölelt és tartott a karjaiban, így én még sosem aludtam pasival.
Aztán egy hétig fogta a kezem.. Bárhová mentünk, a kocsiban, séta közben, mindig-mindig. Ha nem fogta, akkor megölelt és hosszan, szemlélődve figyelt.
Második éjjel már könnyen aludtam el ölelve Őt. Ha alvás közben elfordultam, utánam fordult és magához húzott.
Írhatnám még hosszasan.. A külső környezet harmóniája belénk költözött.
Egy hétre.
Folytatom
Viszlát holnap
2011 november 6. | Szerző: paradicsom1968
Háromszögek
Mindazok után
Nem sejtettem, hogy lesz, a múlttal kell küzdenem. Bár tudom, nem könnyű újrakezdeni. Mire elfogadod, ha egy kéz a kezedhez ér. Hogy idegen aki ölel. És furcsa más íze van a csóknak.
De egy rég elmúlt kapcsolat szab gátat a jövőnek.. ezt nem sejtettem. de ennyi.
A háromszög csúcsában megjelent, és maradt kőbe vésve a sosem látott NŐ.
Nem úgy, mint februárban. Mikor egy szerda este becsukódott az ajtó 15 év után. Akkor tudtam, ki van a háromszög csúcsán. Forgó gyomor és minden, ami ezzel jár.
A múlt árnyéka még megvillan a napsütésben és a lámpák fényében.
Azóta meg? keresem az utam és a helyem. Tudom, 100%-s biztonsággal, hogy vár rám egy szebb és jobb és gyönyörűbb dolog.. érzem a fuvallatát. Hunyd be szemed, és az őszi illatokkal te is magtalálod, amit keresel. Finom lágy gyümölcsös simogató napfény, mely jólesően játszik a hátadon vagy arcodon. Nyisd ki a szemed és ott lesz, amire vágysz. A háromszög csúcsán. Tündöklő fényben.
úgy ahogy megálmodtad. Tudom.
Oldal ajánlása emailben
X